fbpx

Terror a munkahelyen, avagy a munkahelyi bullying

A munkahelyi zaklatásra nincs hivatalos definíció. Nehéz meghatározni, hiszen az agresszív viselkedés minden esetben más formát ölt – és másképpen nevezik. Lehet zaklatás, érzelmi bántalmazás, visszaélés, de sokszor csak annyi, hogy bunkó viselkedés, piszkálódás, viccelődés

Talán az elmúlt 5-10 évben kezdtek el igazán foglalkozni a jelenséggel, de mivel nehezen megfogható és minden eset egyedi, ezért nehéz rámutatni, hogy adott helyzetben erről lenne szó.

A “bullying” nem egyszeri esemény, hanem sorozatos agresszív viselkedés, konfliktus egy kolléga irányában, aki nem tudja megvédeni magát. A bántalmazás nem is mindig egyértelmű, a mentális sérülések nem látszanak úgy, mint egy fizikai sérülés. Azonban rendszeres fejfájáshoz, gyomorproblémákhoz, alvásproblémákhoz és hosszú távon akár depresszióhoz vezethet.

Miért fordulhat elő a munkahelyi zaklatás?

Bizonyos kutatások a munkahelyi környezetet állítják fókuszba. A magas stressz, a vállalaton belüli bizonytalanság, a rosszul definiált szerepkörök mind támogathatják a zaklatás kialakulását – azonban nem feltételei annak.

Más magyarázatok az embereket és személyiségjegyeiket állítják középpontba. Ezek a kutatások nem a zaklatásokra összpontosítottak, hanem a megfélemlítés célpontjaira és az ők személyiségjegyeikre. Néhány tanulmány megállapította, hogy azok az alkalmazottak, akiket gyakrabban érnek negatív hatások, fokozottan veszélyeztetettek a munkahelyi terror szempontjából. Itt persze kérdezhetjük, hogy „tyúk vagy a tojás…?”. A bántalmazott személy azért él meg több negatív érzést (stresszt, félelmet, szorongást, depressziót) mert zaklatják, vagy áldozat szerepével vonzza ezt be…?

Egy harmadik beszámoló egyszerűen ötvözi a kétféle magyarázatot, és azt sugallja, hogy a munkahelyi megfélemlítés a személyiség és a fentiekben leírt munkahelyi tényezők közötti kölcsönhatás eredménye.

Állítsuk meg a terrort!

Vezetőként és munkatársként is szem előtt kell tartani, hogy ez a jelenség nem csak a bántalmazottat érinti (bár ő szenved miatta a leginkább). Egy ilyen közösségben a hatékonyság csupán a töredéke annak, amire valójában a tagjai képesek lennének.

A legnehezebb talán, hogy gátat szabjunk ennek a fajta viselkedésnek. Néhány kultúrában elég, ha határokat állítunk és jól definiáljuk ezeket a normákat. Mi az, ami már nem oké. Aki érintett a zaklatásban annak hasznos, ha dokumentálja az eseteket – pontosan mi volt az a cselekvés és miért váltott ki benne rossz érzést. Jó, ha szem és fültanúkat is szerez az esetről.

Bármennyire is félelmetes, de a zaklatást nem szabad hagyni. Akkor sem, ha magunkról („majd elmúlik” „majd csak ráunnak”) vagy ha másokról („hisz csak viccelődnek vele” „túlságosan a lelkére veszi”) van szó.  

Referencia:

Nielsen, M. B., & Einarsen, S. (2018). What we know, what we do not know, and what we should and could have known about workplace bullying: An overview of the literature and agenda for future research. Aggression and Violent Behavior, 42, 71-83.

Leave a Comment

alvás-zavarokwellbeing